Hriczu Anita

Viszonylag gyorsan kiderült , hogy a sport és a mozgás meghatározó lesz az életemben. Talán a zeneiskola 5.osztályába léptem volna, mikor már annyi külön órám volt, hogy, tudtam hamarosan döntenem kell: a zongora vagy a ping-pong. Miután elértem, hogy már nem a kultúrház zongoráján kellett gyakorolnom, hanem megkaptam a saját pianínómat, -ami a 70-es években nem kis áldozat volt a szüleim részéről- én mégis a heti háromszori edzést és a hétvégi versenyeket választottam. De csak sokkal később derült ki a számomra, hogy a rendszeres mozgás egy olyan életforma része, ami nélkül nem igazán érzem komfortosan magam.

Ma többnyire azt mondom, hogy 24 éve futok és 17 éve jógázom, pedig 10 éves koromtól indultam mezei futóversenyeken és az egyetemen is ez volt az egyetlen mozgásforma, ami belefért az életembe. 24 évvel ezelőtt, mikor a második lányom született és a nagyobb is csak egy éves volt, nem nagyon volt választásom. Szabadulni akartam, ha csak félórára is. Mivel egy 3 hónapos és egy egy éves mellett lehetetlennek látszott bármiféle órára, vagy terembe járni, adta magát a futás és a közeli Duna part. Annyira felszabadító volt, hogy hónapokon keresztül minden nap, kivétel nélkül volt fél órám magamra, hogy semmiért ki nem hagytam volna. Március közepén kezdtem futni és júniusban indultam az első versenyen. Ez nem volt tervben, de akkor tapasztaltam meg először, hogy mit jelent és mit eredményez a napi rendszeresség. Eleinte az egy kilométer is kihívást jelentett, a harmadik hónapban meg gond nélkül indultam egy 5,6 km-es versenyen.

Már ekkor, 2000-ben javasolta egy masszőr a jógát, de őszintén szólva el sem tudtam képzelni, hogy mire is lenne az jó nekem. Hét évvel később, mikor végül elkezdtem, meg azt nem értettem, mire vártam vele eddig.

Talán nem véletlen, hogy 24 évvel később e két mozgásforma alapját jelentő légzés mentén kezdtem légzéstréninget oktatni gyerekeknek és felnőtteknek is.