„Az emberek soha nem változnak meg fenyegetés vagy kényszer hatására. Akkor változnak, ha találnak valami becses dolgot, ami olyan értékes számukra, hogy elkezdenek miatta másképp élni.”
(Robert Downey Jr.)
Úgy emlékszem, hogy 2017-ben Scott Jurek könyvével kezdődött. Egy családi nyaralásra vittem magammal minden idők egyik legeredményesebb ultrafutójának könyvét, ami magyarul a Futni, enni, élni címmel jelent meg. Az önéletrajzi könyv tele volt receptekkel és táplálkozási tanácsokkal, de én ekkor leginkább motivációt kerestem. Egyre többet futottam, a félmaratonok mellett kilátásba került újra a maraton is. Jurek akkor már 18 éve vegán életmódot folytatott és azzal érte el a legnagyobb sikereit. Nagy hatással volt rám, de húsevő maradtam.
Aztán négy évvel később a 76 vegán élettörténet első kötete is motivációs céllal került a nyaralós könyvek listájára, de akkor már a váltáshoz kerestem az inspirációt. Elsősorban a sok év alatt felépített fizikai teljesítményemet szerettem volna valami módon konzerválni, ami 50 felett már időről-időre kihívásos volt. De zavart az is, hogy annak ellenére, hogy a jóga már évek óta az életem része, nehezemre esett az egyik legalapvetőbb tanítását, az ahimsa-t (erőszakmentesség) betartanom. Egyre kevésbé volt ez így rendben nekem, de azt is tudtam, hogy csak kényszerek nélkül tudom majd magamon a változást átvinni, ha egyáltalán.
Aztán, ahogy haladtam előre a könyvben összegyűjtött személyes történetekben, egyre többen emlegették az un. Kína-tanulmányt. Volt a kezemben ez a könyv korábban, de annyi hasonló után nem vágytam egy újabb 500 oldalas tanulmánykötetre. Végül a hivatkozások miatt mégis megvettem és viszonylag gyorsan átrágtam magam rajta. A könyvet még 2005-ben adták ki először az USA-ban, amit egy ma már 90 éves amerikai biokémikus, kutató és a táplálkozás-orvostannal foglalkozó háziorvos végzettségű fia írt. A könyv első fele ismerteti Kína és később Tajvan 170 falujában végzett tudományos vizsgálat eredményét (innen a cím). A második fele pedig számos kutató és klinikus eredményeit foglalja össze a legkülönbözőbb betegségek eredetét vizsgálva, ahol az étrend a kulcs. Összesen 8000, statisztikailag szignifikáns összefüggést állapítottak meg a projekt során a táplálkozási tényezők és a betegségek kialakulása között.
Nem voltam meglepve. Ekkoriban ezek az összefüggések már ilyen-olyan formában annyira jelen voltak a hétköznapi kommunikációban, hogy talán csak „tudományos megerősítést” akartam. Mindenestere minden átmenet nélkül eldöntöttem, hogy hústerméket és nyers húst többet nem eszem. Nyáron ennek már 3 éve lesz, de halat és májat időröl-időre még fogyasztok.
Mindenki más minta alapján szocializálódik. Az én egyik bevésődésem az volt, hogy ahhoz, hogy elég erőm legyen, enni kell. A családomban, ha valaki fogyott pár kilót, rögtön orvosért kiáltottak. Én pedig stressz esetén általában nem eszek és gyorsan fogyok. 55 évig ezért én a saját erőnlétem zálogát a kolbászban és szalonnában láttam.
Elképesztő érzés megtapasztalni, hogyha lassan is, de hogy íródik felül egy többévtizedes hitrendszer, ami nem is az enyém volt, csak átvettem és elhittem, hogy az enyém.
