Szerző: Hriczu Anita | máj 25, 2026 | Blog
Szülőként gyakran halljuk, hogy a fogápolás a rendszeres fogmosásnál kezdődik. De a gyermeke mosolya, az arca fejlődése, sőt, a hosszú távú egészsége már jóval azelőtt eldől, hogy a fogkefe a kezébe kerül.
Két nemzetközileg elismert fogorvos-szakértő is arra figyelmeztet, hogy korunk egyik „rejtett járványa” a szájlégzés, amely már egészen kicsi kortól kezdve alapjaiban írja felül a szervezet fejlődését. Ebben a bejegyzésben Dr. Kami Hoss és Dr. Michel Montaud tanításain keresztül nézzük meg, miért az orrlégzés gyermekünk egyik legfontosabb egészségügyi pillére.
Dr. Kami Hoss, a Ha a szád beszélni tudna című könyv szerzője rávilágít, hogy a szájüreg nem egy különálló sziget a testünkben, hanem egy bonyolult ökoszisztéma. Hangsúlyozza, hogy az orrlégzés nem csupán egy választási lehetőség, hanem a test biológiai alapkövetelménye. Az orr felmelegíti, párásítja és fertőtleníti a levegőt. Amikor egy gyermek a száján át lélegzik, ez a védelmi vonal megszűnik, ami gyakoribb felső légúti megbetegedésekhez és a szájüregi mikrobiom felborulásához vezet.
Az orrlégzés során a szervezet nitrogén-monoxidot termel, ami javítja a vér oxigénszállító képességét. Ez közvetlenül kihat a gyermek éjszakai pihenésére, koncentrációs készségére és nappali energiaszintjére.
Míg Dr. Hoss főként a biológiai összefüggéseket elemzi, Dr. Michel Montaud a Fogaink – Szájon át a teljes egészségig! című művében a fejlődés strukturális oldalát mutatja be. A dentozófia atyja szerint a fogaink helyzete nem a véletlen műve, hanem a légzés, a nyelés és a rágás lenyomata.
Montaud rámutat, hogy helyes orrlégzéskor a nyelv a szájpadláson pihen, és belülről formálja, szélesíti a felső állkapcsot. Ha a gyermek a száján át lélegzik, a nyelv leesik, az állkapocs keskeny marad, a fogaknak pedig nem lesz elég helyük.
Szerinte szinte minden felnőttkori fogászati és légúti probléma visszavezethető ezekre a gyermekkorban elrontott funkciókra. Ha időben visszaadjuk a gyereknek az orrlégzés képességét, a test öngyógyító folyamatai képesek rendezni a fogsort és javítani az általános testtartást is.
Dr. Montaud szerint ha megtanuljuk olvasni a jeleket – például felfigyelünk a nyitott szájra tévénézés közben vagy a horkolásra alvás alatt –, időben közbeavatkozhatunk.
A gyermekek arcán és viselkedésében megjelenő jelek árulkodóak lehetnek, ha a szervezet az orrlégzés helyett a szájlégzésre állt át.
Az általuk felsorolt tünetek a következőek:
- A nyitott száj a legnyilvánvalóbb jel, amikor a gyermek nyugalmi állapotban sem zárja össze az ajkait.
- A tartós szájlégzés miatt az arc megnyúlhat, az arccsontok kevésbé fejlődnek ki, és a szemek alatt sötét karikák jelenhetnek meg a nem megfelelő oxigénellátás és alvásminőség miatt.
- Mivel a levegő folyamatosan áramlik ki-be a szájon át, a nyálkahártya és az ajkak hamar kiszáradnak.
- Orrlégzésnél a nyelv a szájpadláshoz tapad, szájlégzésnél viszont a szájfenéken pihen, ami gátolja a felső állkapocs szélesedését.
- Megjelenhet a felső fogsor előreállása (úgynevezett „nyuszifogak”) vagy a fogak torlódása a keskeny állkapocs miatt.
- Éjszaka a gyermek horkolhat, nyugtalanul alszik, vagy reggelente erős szájszárazságra és rossz leheletre panaszkodik.
- Koncentrációs nehézségek: A nem megfelelő éjszakai oxigenizáció miatt a gyermek nappal fáradékonyabb lehet, romolhat a figyelme és a tanulási képessége.
- Mivel a száj nem szűri meg a levegőt úgy, mint az orr, a szájlégző gyerekek gyakrabban küzdenek torokfájással vagy mandulagyulladással.
- A szájlégzés gyakran együtt jár a „nyelvlökéses nyeléssel”, amikor a gyermek nyeléskor a nyelvével a fogsorát tolja előre.
Mindkét orvos egyetért abban, hogy a szájjal való légzés egy biomechanikai katasztrófa a testnek. Az orrlégzés biztosítja a megfelelő oxigenizációt, az arcizmok és az állkapocs helyes fejlődését, valamint a szájüreg immunvédelmét.
A felnőttkori keskeny állkapocs, a horkolás, az alvászavarok, a torlódott fogak és a rossz testtartás szinte kivétel nélkül a gyermekkori szájlégzésre és a funkcionális zavarokra vezethetőek vissza. A prevenció és a korai korrekció a legfontosabb.
Szülőként mindent megteszünk, hogy gyermekünknek a legjobb esélyeket adjuk az életben: figyelünk a táplálkozására, a mozgására és a tanulmányaira. Van azonban egy apró, szinte észrevételen tényező, amely éjjel-nappal, percenként tizenkétszer-hússzor meghatározza a fejlődését, mégis ritkán beszélünk róla, mert adottságként tekintünk rá és ez a légzés módja.
A jó hír az, hogy a helyes légzés tanulható és tudatosítható. Ha gyerekkorban segítünk nekik rátalálni az orrlégzés természetes ritmusára, egy olyan élethosszig tartó ajándékot adunk a kezükbe, amely javítja az állóképességüket, védi a fogaik épségét és megalapozza a felnőttkori vitalitásukat.
Szerző: Hriczu Anita | máj 4, 2026 | Blog
2022-ben, mikor kidolgoztam a légzés „nulladik lépés” elnevezésű programomat, azt gondoltam, hogy egyszerre érdemes elindulni vele a kisiskolás korosztályban és a cégeknél. Kezdetben azt reméltem, hogy a felnőttek esetében jól elfér a légzés az irodai masszázs mellett a munkahelyeken, hisz mindenki napi kb.12 óra stresszben él. A gyerek tanítása során egyértelműen a helyes légzésminták mielőbbi kialakítása és a szorongás csökkentése volt fókuszban. Most elsőként a gyerekekkel folytatott közös munka tapasztalatait szeretném megosztani.
Három éve, mikor az AKG Általános Iskolájában légzést kezdtem tanítani a 7-13 éves korosztály számára, még nem tudtam, mekkora a „zaj” a gyerekek idegrendszerében és hogy mindez mekkora kihívás a szülőnek és az iskolának is. De főként a gyerekeknek, akik, bár mindkét oldalról hatalmas támogatásban részesülnek itt, nehezen birkóznak meg a felismeréssel: „hogy „rosszabbul” teljesítenek, „lustábbnak vagy épp aktívabbnak” tűnnek vagy épp jobban szoronganak, mint mások.”
A közös munka során különösen három területre sikerült jobban rálátni:
- az idegrendszeri kitettségre,
- a koncentrációs készség és fókuszáltság kérdésére illetve
- a mozgásrendszer és a légzés összefüggéseire.
1.
Ennek a korosztálynak az idegrendszeri működésére az érési folyamat a jellemző és a szabályozási mechanizmusok még nem elég stabilak. Gyermekkorban az autonóm idegrendszer működése gyakran a szimpatikus aktivitás irányába tolódik, ami fokozott készenléti állapotban, gyors reakciókban és nehezebb megnyugvásban nyilvánul meg. Ezzel párhuzamosan a paraszimpatikus szabályozás – amely a regenerációért és a nyugalmi állapot visszaállításáért felel –fejletlenebb.
A gyerekek eleinte nem tudnak mit kezdeni az ellazult, relaxált állapottal. Jár kezük-lábuk, hajtogatják magukra a matracot, amin fekszenek és a felszólításra, hogy lazítsanak vigyázba vágják magukat a fülükig felhúzva az vállukat.
Ugyanakkor a testtudat kialakítása, a belső figyelem és az idegrendszer megnyugtatása viszonylag gyors sikerrel kecsegtet, ha megtanulják elnyújtani a légzést, vagyis a percenkénti légzésszámot csökkentik. Ennek számos technikája létezik, de a lényeg mindegyik esetében a légzésszüneteken vagy a hosszan elnyújtott be és kilégzésen van.
Mi legtöbbet a doboz légzést, a Win Hof köröket és a váltott orrlyukú légzést gyakoroljuk ennek megtapasztalására, törekedve mindvégig az orrlégzésre.
A lassú, ritmikus légzés – különösen az elnyújtott kilégzés – fokozza a paraszimpatikus aktivitást, -vagyis pihentet és megnyugtat. Tehát egy strukturált légzésgyakorlat hatására egy túlaktivált állapotból érkező gyermeknél, rövid időn belül csökken a motoros nyugtalanság. Ezek a tények és mindennapi tapasztalatok azt igazolják, hogy nem a gyerek „rossz” vagy „hiperaktív”, hanem az idegrendszere ragadt bele a „harcolj vagy menekülj” (szimpatikus) állapotba, az őt érő folyamatos ingerek miatt. Az ebből adódó szorongás, koncentrációhiány, érzelmi kitörés kezelése pedig részéről nem akaraterő kérdése, hanem biológia.
Vagyis, amikor egy szorongó gyerek megtapasztalja, hogy tudja szabályozni a légzése hosszát, percenkénti gyakoriságát és ez amúgy változást okoz a testében-amit egyre ügyesebben meg is tud fogalmazni- az erősen növeli a biztonságérzetét. Amikor pedig egy 12 éves szóváteszi, hogy egy légzésminta felidegesíti, holott egy másik meg megnyugtatja, az azt igazolja , hogy az idegrendszer rugalmassága nem egy statikus állapot, hanem egy, a légzés által fejleszthető készség.
2.
A figyelem szoros kapcsolatban áll az idegrendszer aktuális szintjével. Ebben az életszakaszban a figyelemért felelős központ még éretlen és a gyerekek viszonylag hamar elfáradnak. Ebben jelentős eltérés mutatkozik egy 7 és egy 13 éves esetén, hisz a figyelem fenntartásának ökölszabálya életkor x 2-3 perc max., ami szokott is némi feszültséget okozni a vegyes csoportokban.
A légzés tudatosítása és megfigyelése az ismétlődő gyakorlatoknál növeli a figyelem időtartamát, és csökkenti a külső ingerekre való túlzott reaktivitást. Ezért is fontos, hogy először lazítani és relaxálni tanulunk, mert, amilyen gyorsan és mértékben megnyugszik az idegrendszer, úgy erősödik a koncentráció.
Ha a légzés ritmusa stabilizálódik és a CO2-szint eléri az optimális szintet, az javítja az agyi vérellátást, ami elengedhetetlen a kognitív teljesítményhez. Vagyis pont a légzésfigyeléssel tudjuk a csapongó gondolatokat lecsendesíteni, csökkenteni az impulzivitást és növelni a fókuszt.
Azonban itt kell megemlítenem, hogy a gyerekek jelentős része folyamatos orrdugulással küzd. Szerencsés esetben nem használ orrsprayt, de ahogy elkezdünk egy váltott orrlyukú gyakorlatot, sokan jelzik, hogy valamelyik oldalon egyáltalán nem kapnak levegőt. Sok gyereknél már egészen kiskortól szinte adottságként elfogadott ez a jelenség, ami erős éjszakai szájlégzéssel párosul. Mivel a rágás, a nyelés, a hangképzés és a légzés együttesen alakítja ki a szájüreg működését, a korai szájlégzés nemcsak az állkapocs és a fogak állására, hanem a beszédképzésre is erős hatással van.
Vagyis azoknál a gyerekeknél, akik hosszabb ideje küzdenek az orrlégzéssel bármely oknál fogva, a koncentráció szintjét növelni egy hosszabban tartó folyamat.
3.
Vagy egy érdekes jelenség, a ritmusszinkronizáció, amelyre 1665-ben egy holland fizikus, Christiaan Huygens hívta fel a figyelmet. Ha két rezgő tárgy ugyanahhoz a fizikai struktúrához kapcsolódik, idővel kialakul egy közös ritmus. Ez az emberi testben is működik és a légzés adja az ütemet. Ritmusban ver a szív, ritmusa van a be és kilégzésnek és az agyhullámok is ritmikusan változnak. Ezek a ritmusok nem függetlenek egymástól.
Ahogy az idegrendszer aktuális szintje befolyásolja a figyelem fenntartásának képességét, úgy az izomtónus is az idegrendszeri állapot közvetlen indikátora.
A rekeszizom működése nemcsak a légzés hatékonyságát, hanem a törzs stabilitását és a mozgáskoordinációt is befolyásolja. Amennyiben a légzés felszínessé válik és csak a mellkasi régióra korlátozódik, gyakran megfigyelhető a vállöv és a nyaki izmok megfeszülése, miközben a rekeszizom mozgása csökken és elmarad a hasi szervek természetes, ritmikus mobilizálása. Ez egyfajta merevséget is okoz az izmokban, de idővel a hasi szerveket körülvevő kötőszövetekben is ronthatja a keringést. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja az összes belső szervünk működését. Nem véletlen, hogy a légzőgyakorlatok minden mozgásterápiában, sőt a rehabilitációban is kiemelt helyen szerepelnek.
Vagyis a rugalmasság ebben az értelmezésben nem pusztán ízületi mozgástartományt jelent, hanem az idegrendszer adaptív válaszképességét. Az a test tekinthető rugalmasnak, amelyik képes hatékonyan váltani a feszültség és az elengedés állapotai között.
A gyerekek jelentős része képtelen egyenesen hanyattfeküdni. A fej és a csípő valamelyik oldalra hajlik vagy az áll kerül a homlok fölé és szinte hátrabicsaklik a nyak. Ezek az egyszerű testhelyzetek minden esetben jelzik, hogy kinél honnan indulunk, megy-e egyáltalán a nyújtott lábú fekvés, vagy eleve csak felhúzott lábakkal van esély a fél perc nyugalomra. Ezért is elengedhetetlen, hogy a légzés-relaxációt minden esetben a légzés-mozgás(kitartás) kövesse, egyszerre erősítve az izomtónust és az ellazulást.
Az elmúlt félév egyik legnagyobb sikere, hogy egy korábban lassú légzéssel fél-egypercig megtartott kéztartást a gyerekek kérésére kellett az egyik csoportban 11 percre emelni, hogy megelőzzék a másik csoport 10 perces rekordját. Úgy gondolom, hogy ebben a 10-11 percben 3-4 perc volt az aktívan relaxált állapot, ahol a valódi ellazulás történt. De ez hatalmas fejlődés olyan gyerekek esetében, akik egy évvel ezelőtt még nem tudtak fekve megmaradni a matracon.
Egy szorongó gyerek nem érzi magát biztonságban a testében.
Ahogy megtapasztalja, hogy a teste rugalmassága, az elméje figyelme és a légzése szorosan összefügg egymással, tudja azt a légzésén keresztül irányítani. Ez oldja a szorongást és egyben lazítja a testet, nyugtatja az idegrendszerét. De ez egy hosszabb tanulási folyamat. Egy felnőtt esetében is sokszori ismétlés és a folyamat tudatosítása szükséges a sikerhez. A gyerekek esetében meglepő módon a tudatosulás sokkal gyorsabban végbemegy, mert kevesebb előítélettel és elvárással vágnak bele a folyamatba. Elég gyorsan kialakul, hogy ráéreznek-e a „siker” ízére. Ha ez megtörténik, anélkül is gyakorolnak, hogy ezt bárki kérné tőlük. Míg a felnőttek esetében többnyire látom a lelkesedést, de hogy alkalmaznák is azt, amit egyébként tökéletesen értenek, azt már kevésbé.
Szerző: Hriczu Anita | márc 25, 2026 | Blog
Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki megtapasztalta már, hogy akkor betegedett le, amikor végre elutazott szabadságra, vagy lett erős fejfájása, miután átment egy nehéz vizsgán vagy befejezett egy hosszú projektet.
Ezt a jelenséget hívják „let-down effect”-nek, ami akkor fordul elő, amikor a szervezet a folyamatos készenlétből hirtelen pihenő üzemmódba kapcsol, és az immunrendszer az elnyomott stresszhatások miatt legyengül.
Peter A. Levine amerikai pszichológus, a stressz és trauma kutatásának úttörője a vadon élő állatok estén figyelte meg pl. a gazellát, aki miután az oroszlán elől menekülve végül biztonságba kerül, az egész testében vadul remegni kezd. Ezután pár perc múlva, mintha mi sem történt volna, legel tovább.
Wilhelm Reich pedig, aki Freud tanítványa volt, észre vette, hogy a páciensei bizonyos érzelmi témáknál megfeszítik a hasukat vagy a mellkasukat. Elmélete szerint un. testpáncélt hoznak létre, ami olyan izomfeszültségek összessége, ami megvéd a fájdalmas érzelmek -szorongás, düh, vágy- átélésétől.
A modern tudomány, a neurobiológia szerint ez a jelenség, a Vagus-ideg háti ágának a túlműködése. Vagyis, ha a stressz túl nagy, az idegrendszer „lefagyasztja” a testet. Lelassul a szívverés, felületessé válik a légzés, és az izmok tónusa megváltozik.
Ez egy biológiai védekezés a fájdalom ellen – pontosan az, amit Reich anno „páncélozásnak” hívott.
Ugyanakkor az ő munkássága alapozta meg a modern testorientált terápiákat, mert nemcsak beszéltette, hanem rávette a pácienseit, hogy mélyüljenek el a légzésben, és tudatosan feszítsék meg, majd lazítsák el ezeket az un. „páncélgyűrűket”.
Így tudta megfigyelni, hogy amikor egy izomgörcs például az állkapocsban kiengedett, a páciensből gyakran hirtelen zokogás vagy düh tört ki, aminek látszólag nem volt aktuális oka . Ez volt az izomba zárt, akár évekkel korábbi érzelem felszabadulása.
Ha elfogadjuk a felvetését, hogy a rekeszizom nemcsak egy légzőizom, hanem egy érzelmi gát is, akkor ha elfojtjuk az érzelmeinket és visszatartjuk a lélegzetünket az a hasi tájék és a hát alsó szakaszának görcsösségéhez, akár krónikus derékfájáshoz vezethet.
A rekeszizmunk anatómiailag tkp. kettéválasztja a testünket: felette a szív és a tüdő (keringés, életben maradás), alatta az emésztőszervek és a szaporítószervek (ösztönök, feldolgozás) találhatóak.
Amikor traumát vagy erős stresszt élünk át, az első reflexünk a légzés visszatartása. Ez egy ősi védekezési mechanizmus: ha nem mozgunk és nem hallatszik a légzésünk, a „ragadozó” kisebb eséllyel vesz észre.
Ha azonban a stressz állandósul és a rekeszizom nem tér vissza a teljes ellazuláshoz egyfajta fél-görcsös állapotban maradunk.
Mivel a rekeszizom össze van kötve a horpaszizommal (psoas), ez a feszültség átterjedhet a csípőre és a derékra is.
De a rekeszizom görcsös állapota fizikai nyomást gyakorol a hasi szervekre és a rajtuk áthaladó idegekre is. Vagyis, az idegrendszerünk azt az üzenetet kapja, hogy „veszély van”, ami fokozza a testi görcskészséget a végtagokban és a nyakban is.
Ez egy öngerjesztő folyamat: a szorongás görcsöt okoz a rekeszizomban, a görcsös rekeszizom pedig fenntartja a szorongást.
A tudatos mélyhasi légzés nem csak oxigént szállít hanem „masszírozza” is belülről a szerveket és nyújtja a rekeszizmot. Amikor a görcs oldódik, a test gyakran finom remegéssel vagy rázkódással válaszol. Ez az idegrendszer módja arra, hogy „lerázza” magáról a felgyülemlett feszültséget, hasonlóan ahhoz, ahogy az állatok teszik egy stresszes helyzet után.
Lehetséges, hogy miiközben próbáljuk racionálisan megoldani a problémáinkat, a rekeszizmunk egy olyan ősi félelmi kódot tárol, amit csak a levegővétel ritmusával tudunk felülírni?
Szerző: Hriczu Anita | márc 9, 2026 | Blog
A svéd gyerekversek mellett Tamkó Sirató Tengerecki hazaszáll c. kötetét szerettem legjobban.
Tényleg szinte kívülről fújtam őket, persze később a Kaláka együttes is besegített.
Úgy gondolom , hogy számos megzenésített verse ma is töretlenül népszerű.
De semmit nem tudtam a költőről, pusztán a nevét furcsálltam kicsit.
A jóga magyarországi elterjedéséről először Haich Erzsébet Beavatás c. könyvéből kaptam némi ízelítőt és elég sok idő telt el, míg innen-onnan összeszedtem a részleteket.
De nagyon meglepődtem, mikor kiderült, hogy az első, teljesen hivatalosan megjelenő cikket Hatha jóga címmel az Élet és Tudomány c. lapban dr. Tamkó S. Károly jegyezte 1959-ben. Mint kiderült, dr. Tamkó és Tengereczki ugyanaz a személy.
A Holmi 21.évfolyamának 11. számában tette közzé Rákos Sándor kéziratos hagyatékából fennmaradt levelezést, ahol található egy 1964 IV.21 dátumozású is. Ebben a következőkről olvashatunk:
„Tegnap esti beszélgetésünk rendkívül nagy hatással volt rám. „Antik Jóga és Modern Jóga” címû „didaktikus eklogámat” azonnal küldöm is,kérlek, fogadd szeretettel. A „modern jóga” fogalma ebben az értelemben, amelyben nálam szerepel, ilyen élesen elhatárolva a „joga-fogalom hagyomány-alakjától” – ismeretlen a világon még eddig. Te is önkéntelenül is a jóga szót a rádzsa jóga értelmében használtad („istenné lenni, s aztán az irodalom jelentéktelenségnek látszik!”). Így nekem sem szabad csodálkoznom ha hivatalos helyeken sem ismerik még a modern jóga irodalmának elsô számú „Tamkó- törvényét”, amely szerint „a modern jóga és a misztikus jóga kizárják egymást, és hom- lokegyenest ellentétben állanak”
Ezek után már nem annyira meglepő, hogy a költő, orvosok mellett szaklektora volt 1968-ban a Medicina kiadónál megjelent bolgár szerzőpáros JÓGA c. könyvének is.
1970-ben pedig az Élet és Irodalomban Tamkó Sirató a Testsúlycsökkentés c. írásában már azt írja, hogy „olyan eljárást amellyel civilizációnk új életformájából adódó szinte összes negatívumok kiegyensúlyozhatók, illetve elháríthatók csak egyet ismerek: a jógát!”
Ezekből a korabeli dokumentumokból világosan kiderül, hogy nem holmi, a jóga iránt érdeklődő lelkes gyakorlóról van szó pusztán, hanem egy nagyon elkötelezett személyről, akit később nem véletlenül hívtak sokan a jóga egyik magyarországi apostolának.
A választ erre az elköteleződésre a Pályám emlékezete/ Korforduló c. írása adja meg, ami az Új Írás 1977. februári számában jelent meg.
„1936 nyarától 1948 teléig, tehát közel 12 évig orvosi műszóval: „potenciális beteg” maradtam. Torzító sokízület-gyulladás reumás, illetve szervi szívbaj, gyomorbaj, bőrgombásodások, idegösszeomlás körüli állapot – szinte mindegyik gyógyíthatatlan. Feküdtem négy kórházban, két klinikán, otthon hónapokig kezeltek, legalább 18 orvos, tanársegédek sora, egyetemi tanárok… – eredménytelenül. Két évig teljesen járásképtelen voltam: hordágy – mankó!
Néha azonban hosszabb-rövidebb ideig jobb periódusok is voltak. 1940-45-ig például az Orion Rádiógyár propaganda osztályán dolgoztam, nagy felsőbb jóindulattal és sok mulasztással.”
….
„Mivel a teljes góctalanítás (fogak után új mandulaműtét), sőt a penicillines átfertőtlenítés sem vezetett eredményre, orvosaim őszintén megmondták, hogy orvosilag gyógyíthatatlan állapotban vagyok. Ha volna valahol vidéki rokonom, ahol van ház, van ágy, enni adnak, legjobb lenne, ha odamennék.”
….
„Ekkor kénytelen voltam elhinni, hogy a jógalégzésektől lettem jobban. És most már erős meggyőződéssel folytattam napi légzéseimet.
A hatás elképzelhetetlen volt: Nemcsak kifejezett fájdalmaim, bántó panaszaim szűntek meg, hanem állandó fázékonyságom, gyengeségem, félelmeim is. Dohányozni sem tudtam többé. Alkoholt fogyasztani még kevésbé.”
Magyarországon 1945 után ugyan nem volt tilos jógázni, de jobb volt hallgatni arról, ha valaki gyakorolta.1948-tól azonban Tamkó Sirató nemcsak gyakorolta, hanem tanította is mindenkinek, akinek tudta. Nem véletlen, hogy a tudományos és irodalmi elméletekben is nagyon otthonos, az avantgárd irányzatot képviselő Tamkó Sirató verseket és műveket nem igazán támogatta a hatalom. Soknyelvűségét a Rákosi korszak főként az Orion gyárában tudta hasznosítani szaktolmácsként , fordítóként és reklám szövegíróként.
Azonban saját tapasztalata betegségei legyőzése kapcsán, élete végéig az „egészséget mindenkinek!” elkötelezett hívévé tette.
„Könyörgöm dolgozzuk ki az aktív megelőzés életmód elvét, a légzés szabályait és építsünk rá új életritmust”, írta 1973-ban az Egészségszózat a WHO-hoz és mindenkihez c. versében.
