A Wikipédia szerint e két szó egy tőről fakad. A szenvedély (görögül πάσχω „szenvedni, cselekedni” és a késői latin (főleg keresztény) passio „szenvedély; szenvedés” (latinból pati „szenvedni”), melynek jelentése az intenzív lelkesedés vagy kényszerítő vágy érzése valaki vagy valami iránt.
Évtizedek óta figyelem, hogy a szenvedély és a szenvedés, mint az érzelmi skála két végén elhelyezkedő érzés, milyen változatos sorsokban bukkan fel újra meg újra, nagy együttműködésben. Különös tekintettel a művészekre, akiknél szinte rendre ugyanazok a forgatókönyvek ismétlődnek. Amiatt, hogy engem különösen érdekeltek azok a történetek és emberek , akiknek az életét valamilyen formában a halál végig kísérte, meglepően sok olyan életúttal ismerkedtem meg, ahol ez, az egy tőről fakadó, ám ellentétes érzelmi hevület is intenzíven jelen volt. Mindegyik történet arról mesélt, hogy önfeledten és szabadon élni -szerelmet vagy hivatást-, időről-időre együtt jár a fájdalommal és a szenvedéssel. Ezt megúszni – ahogy én sokáig hittem- nem igazán lehet. Ha pedig igen, úszik vele a szenvedéllyel teli élet is.
Két korszak, másik kultúra, eltérő életút és megannyi hasonlóság mégis ebben a két női sorsban.
Frida Kahlo-nak először 6 évesen deformálódott a jobb lába gyerekparalízis miatt. A 18 évesen elszenvedett buszbaleset után két évvel később, de csak az élete végéig tartó fájdalom árán tudott visszatérni az életbe. 21 évesen ismerkedett meg Diego Riverával, a nála 21 évvel idősebb neves festővel, akihez egy év múlva hozzáment. Házassága, egy rövid ideig tartó különélést leszámítva élethosszig tartott, amit számos megcsalás, abortusz, vetélés és meddőség kísért, de nem tudtak elszakadni egymástól. Már fiatal nőként is a teljes emancipáció híve volt és nagyon korán harcos politikai nézeteket vallott. Élete végén az amputált lábával, ha egy guruló ágyon is, de elment egy kiállítás megnyitójára és egy politikai tüntetésre. A halál gyerekkorától a nyomában járt, ezért úgy nézett az életére, mint aki minden napot kölcsönbe kapott.
Polcz Alaine először 19 évesen házasodott, de a férje már a nászúton megcsalta, megalázta. A II. Világháború okozta nélkülözés, éhezés és a szovjet katonák rajta elkövetett csoportos erőszaktétele miatt meddő lett és többféle betegséggel küzdött egész életében. 27 évesen, friss pszichológus diplomával a zsebében a TBC-t alig élte túl, egy évig kezelésre szorult. Gyógyulását követően hozzáment Mészöly Miklós íróhoz, akivel 53 évig voltak házasok, sok külön töltött idővel. Házasságukat mély és bensőséges lelki kapcsolat, de sok fájdalom és megcsalás is kísérte, mégis Mészöly haláláig tartó szövetség volt az övék.
Polcz Alaine a magyar tanatológia úttörője, a hazai Hospice elindítója. Halálközeli élményei, betegségei miatt arra tette fel az életét, hogy másoknak segítsen és biztosítsa a méltó halál lehetőségét. Fáradhatatlanul küzdött, hogy a halál és az öregség köré vont tabut ledöntse.