Miután a harmadik lányom megszületett elmúltam már 40 éves és meglepő mértékben foglalkoztatni kezdett a halál témaköre. Rengeteg filmet és könyvet néztem, olvastam, ami ezzel foglalkozott és próbáltam valami egyetemes igazságot felfedezni. Csak utólag értettem meg, hogy élni tanulok. Hogy minél jobban becsülöm és kihasználom a jelen pillanat adta kereteket és lehetőségeket, annál nagyobb békében vagyok magammal és a környezetemmel. És hogy az a bizonyos jó halál csak a teljes élet után remélhető. Én legalábbis erre jutottam magamban, mikor is a kezembe került Bronnie Ware: Életkönyv c. kötete. Bronnie egy ausztrál író, énekes, dalszerző, aki éveken keresztül hospice-nővérként dolgozott haldoklók mellett. A velük folytatott beszélgetések alapján állította össze előbb a blogját, majd az „Életkönyv – öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk a halálos ágyunkon” címen magyarul is kiadott könyvét.
Bő tíz évvel az Életkönyv után, idén jelent meg egy haláldúla története, Minden, amit megbántam címmel. Mikki Brammer könyve már egy könnyebb műfajú szépírás, de ugyanezt a témakört dolgozza fel szerethető és emészthető módon. Ő is külön-külön füzetekbe gyűjti a halál előtt elhangzó megbánásokat, a tanácsokat és vallomásokat.
„Te mit csinálnál másképp? Mármint ebben az életben?”
