Sokan nem is tudják, hogy éjszaka nyitott szájjal alszanak, amíg fel nem tűnnek az ebből fakadó kellemetlenségek: horkolás, reggeli szájszárazság, torokkaparás vagy a reggeli és napközbeni fáradtság.
A nyitott szájjal történő alvás oka lehet az orrdugulás, egy gyerekkorban kialakult rossz szokás, a fogszabályozás vagy akár súlyosabb esetben az alvási apnoé is.Idősebb korban vagy jelentős túlsúly esetén a csökkent garatizom tónus szintén horkolással és szájlégzéssel járhat.
Azonban az éjszakai szájlégzés miatt, reggelre kiszárad a szánk és a torkunk, ami fogszuvasodáshoz, rossz lehelethez és torokfájáshoz is vezethet. A folyamatos nyitott állkapocs miatt hosszabb távon megváltozhat az arccsont formája, különösen a gyerekeknél.
A gyenge arc- és szájkörüli izomzat komolyan befolyásolhatja a beszéd tisztaságát és a hangképzést. Ennek viszont logopédiai következménye lehet, ha több hangot egyáltalán nem vagy helytelenül ejtünk ki.
Számos arcizomerősítő és beszédtámogató gyakorlatsor létezik, ami a helyes légzéssel párosítva tartós javulást eredményezhet.
A nyitott szájjal való alvás nem csupán rossz szokás, hanem egy olyan jelzés, amely mögött fizikai vagy funkcionális problémák is állhatnak. A kulcs a megfigyelés, gyerekek esetében a játékos tanítás és a szakemberek bevonása, ha szükséges. Minél korábban kezdjük a tudatosítást és az orrlégzés gyakorlását, annál könnyebb elkerülni a hosszú távú következményeket.