Amikor a szervezetünk egyértelműen több oxigént igényel a légzés felgyorsulhat és általában automatikusan átváltunk szájlégzésre. Gondolj arra, amikor a lépcsőházban a 3. emeletre kell gyalog menned, vagy túrázás közben 200 m feletti emelkedés jön akár egy kilométeren keresztül.
Ilyenkor a tested azt hiszi, hogy a szádon át gyorsabban és többet lélegezve több oxigénhez jut. De valójában ezzel éppen ellenkező hatást ér el.
A vérben az oxigént a hemoglobin szállítja. De a hemoglobin csak akkor tudja leadni az oxigént a sejteknek, ha a környezetében pl. az izmokban elég szén-dioxid van jelen és a vér PH-ja alacsonyabb, vagyis enyhe savasságot mutat.
Ez az un. Bohr-effektus, amit Christian Bohr dán fiziológus írt le 1904-ben.
Vagyis ha gyorsan és sokat lihegsz, akkor túl sok szén-dioxidot lélegzel ki és azáltal egyre nehezebben jut el az oxigén a sejtekhez akár az izmokban, akár az agyban.
Dr. Buteyko ukrán orvos az 1950-es évektől kezdve figyelte meg, hogy sok krónikus betegség mint pl. az asztma, a magas vérnyomás, a pánik vagy az alvási zavarok összefüggenek a túllégzéssel és a krónikus hiperventilációval.
Ő jött rá, hogy ezeknél a tüneteknél a pácienseknek valójában „nem az oxigén hiányzik, hanem a szén-dioxid!”
Ez tökéletesen egybevágott a Bohr-effektussal, ami a tudományos hátterét biztosította az orvosi megfigyelésnek és diagnózisnak.
Vagyis ha túrázás vagy sportolás közben, stressz és pánik esetén vagy bármikor, amikor úgy érezzük, hogy „nincs elég levegőnk”, jusson eszünkbe, hogy a túllégzés és a lihegés nem segít.
Minden esetben állj meg vagy lassítsd annyira a tempót, hogy képes legyél továbbra is az orrodon keresztül lélegezni. Ez az a folyamat amit a légzéstréningen gyakorlunk és fejlesztünk. Hogy képes legyél minél hosszabb ideig és terhelés alatt is tartani az orrlégzést, hogy ne kezdj el lihegni!