Az emberi szervezetben minden mindennel összefügg és az egyik változás indítja a másikat. Szabadon dönthetünk az étrendünk, a légzésünk, a testtartásunk mikéntjéről, éppen ezért bármikor tudunk változtatni is rajta. Talán ha értjük, mi és miért történik a testünkben, hogy mi indít el csak később jelentkező tüneteket, segíthet abban, hogy a változás mellett döntsünk. Rendszeres, napi szintű befektetést igényel, hogy a rég rögzült rutinokat felszámoljuk, de hosszú távú eredményt ígér.
A jó hír, hogy csak rajtunk múlik!
Az emberi faj ősei – akárcsak a legtöbb emlős – elsősorban orron keresztül lélegeztek.
Az orr nagyobb és fejlettebb volt, mivel létfontosságú funkciókat látott el.
A formája a pedig alkalmazkodott a környezethez : a hideg, száraz klímában hosszabb és keskenyebb volt, míg a meleg–párás környezetben szélesebb és laposabb. De a koponya forma is hosszabb, megnyúltabb volt, vastagabb csontok, laposabb homlok jellemezte és a fogak jól elfértek a széles üregben.
A mezőgazdaság és a főzés elterjedésével az ember étrendje puhábbá vált, jobbára eltűntek a nyers és rostdús ételek. Kevesebb rágásra volt szükség, ami hosszú távon elindította az állkapocs méretének csökkenését, a kisebb állcsontban pedig kevesebb hely jutott a fogaknak és a szűkebb lett a szájüreg is. Ez hosszú távon a koponyaformát is legömbölyítette, vékonyabbak lettek a csontok, magasabb és meredekebb a homlok.
A szűkebb szájüreg és állkapocs légúti szűkülethez vezetett és egyre gyakrabban „rákényszerült” az ember a szájlégzésre.
Az iparosodás és azzal párhuzamosan a feldolgozott ételek tovább erősítették a problémát: a gyermekeknek egyre kevesebbet kellett rágniuk, ezért az állcsont nem fejlődött megfelelően, gyakori lett a fogtorlódás.
A szűkebb arc és állcsont miatt az orrjáratok is szűkültek, így az orrlégzés egyre nehezebbé vált, aminek az egyik leggyakoribb következmény a szájlégzés, az éjszakai horkolás és az alvási apnoe.
Ez a változás az ember esetében rendkívül gyorsan, néhány ezer év alatt lezajlott.
A legtöbb faj viszont nem élt meg ilyen étrendi „áttörést” , a ragadozók, kérődzők, rágcsálók és főemlősök esetében is megmaradt az eredeti funkcionális egyensúly a rágás, nyelés és légzés tekintetében. Egyedül az ember által háziasított fajoknál fordulhat elő kisebb változás, ami viszont nem természetes evolúciós folyamat.
A nappal nyitott száj és ezáltal kissé előretolt fej a test kompenzációs törekvése miatt egyre több gerincproblémát okoz.
Hisz optimális nyugalmi helyzetben a nyelv hegye a rágófogak mögött, a kemény szájpadhoz simulva pihen.
Ha a nyelv lent marad az alsó fogsor mögött vagy a szájfenéken, akkor az izomegyensúly felborul, mert a nyelv nem támasztja a felső állcsontot , ami miatt az arc és az állcsont fejlődése eltérhet. Ennek következménye lehet a nyitott harapás, keresztharapás, vagy akár a légút szűkülése is.
A nyelv elhelyezkedése a nyelvcsonton keresztül kihat a nyakizmokra, vagyis hosszú távon hozzájárulhat a tartáshibákhoz, akár a meglévő gerincferdülés romlásához is. Természetesen ez nem kizárólagos ok, hanem csak az egyik tényező az izomegyensúly felborulásában.
De ha már tudsz róla, meg is előzheted!