Mikor megszületünk mindenki azt várja felsírunk-e, veszünk-e egy jó nagy levegőt életünkben először önállóan?
Onnantól kezdve nem kérdés, hogy, amíg élünk lélegzünk!
De mi alakítja ki a légzésmintánkat? Mitől válik az egyik ember az évtizedek során szájlégzővé, míg a másik orrlégző? Miért veszi inkább a mellkasába a levegőt valaki, úgy hogy észrevétlenül kicsit még a vállát is felhúzza, míg a másik folyton a hasába lélegzik? Mi miatt lélegzik valaki max. hatszor percenként, míg a másik akár közel harmincszor is?
Észrevetted már magadon, ha feszültebb vagy, sok a stressz jobban kapkodod a levegőt és még inkább kifáradsz?
A légzés leginkább akkor válik láthatóvá, amikor nem működik jól. Ez az első pillanat, amikor észreveszed, szinte megfigyeled, hogyan lélegzel. Pedig annak ellenére, hogy automatizmus, egyben egy tanult minta is.
Gondold végig mi történik, ha sok a szorongás és a stressz az életedben?!
A tested folyamatos, bár nem tudatosan irányított feszülésben van. Merevebb a nyakad, felhúzod a vállad, kicsit feszesebb a hasad, van, hogy észrevétlen ökölbe szorul a kezed. A tested , azon belül is az idegrendszered, a hormonjaid mind azon dolgoznak, hogy biztonságban érezd magad. Ez az idegrendszerünk szimpatikus működése, vagyis az „üss vagy fuss” mód, ami vészhelyzet esetén megóv, hisz gyorsan aktiválja az összes rendelkezésedre álló erőforrásod.
Ugyanakkor ez azzal is jár, hogy megváltozik a légzésmintád. A ritmus, a hossz, a gyakoriság, a hová és a hogyan ?
Ha ez a feszültség és feszülés már régóta tart, az idegrendszered ezt fogadja el, ezt adaptálja, ez lesz a te tanult légzési mintád.Ugyanakkor fontos, hogy a tested biztonságban érezze magát, mert csak ekkor tudod a korábbi mintát felülírni, megváltoztatni. Ha az idegrendszered biztonságba érzi a tested, nyugalomban vagy, a légzésed is megváltozik.
Csak figyeld meg, hogy nálad melyik minta a gyakoribb?