A helyes légzés elsajátítása és mindennapi használta egyáltalán nem egyszerű és gyors folyamat. Annak ellenére, hogy most is lélegzel, nem biztos, hogy az a hosszú távú egészségedet szolgálja.
A gyerekek esetében, amikor még nem alakult ki több évtizednyi rossz szokás és rutin könnyebben és gyorsabban lehet változtatni. Ráadásul számos feltűnő jele van annak, hogy gond van a légzéssel. Az egyik ilyen lehet a szájüregben megjelenő elváltozás, ami már korán fogászati beavatkozást és fogszabályozást, akár az egészséges fogak eltávolítását is követelheti.
Tekintsünk végig azokon a mindennapi és nagyon gyakori élettani funkciókon, amit mindenki , mindennap végez az élete során, hogy rálátásunk legyen arra, mi minden befolyásolja az egészségünket, anélkül, hogy ennek a folyamatnak tudatában lennénk.
A légzés, a nyelés és hangképzés valamint a rágás együttesen alakítja ki a szájüreg működését és befolyásolja az állkapcsok fejlődését, teszi lehetővé, hogy a fogak megfelelő pozícióba kerüljenek.
Az orrüregi légzésnek ugyanis nagyon fontos szerepe van abban, hogy az állkapocscsont megfelelően növekedjen. Minden orron át vet levegővétel apránként növeli az arcüreg méretét, így ha azt folyamatosan stimuláljuk tágul, növekszik és a fogak könnyedén el tudnak helyezkedni, nem alakul ki a nagyon gyakori torlódás.
Egy csecsemő nyelés közben a száját reflexszerűen összehúzza és a nyelvét a szájpadlásra fekteti. Az évek múltával kialakuló helyes nyelési technika során a nyelvünk hegyével folyamatosan stimuláljuk a felső metszőfogak mögötti zónát. Most gondoljunk bele, ha egy ember 1500-2000 alkalommal nyel egyetlen nap során, hány csont stimuláció marad el, ha a folyamat közben a nyelv nem támaszkodik a felső állkapocsra? Márpedig a szájlégzés során erre semmi esélyünk nincs. Ráadásul a nyelv pozíciójának nemcsak a nyelés, hanem a hangképzésben is óriási szerepe van.
Ha tovább megyünk a rágás folyamatára azt tapasztaljuk, hogy többnyire egy oldalon rágunk, vagy az egyiken mindenképp jóval gyakrabban. Nem nehéz belátni, hogy a gyakrabban használt oldalon az izmok megerősödnek, ami a későbbiek során a fej megdőlését eredményezi. A testünk törekszik az egyensúlyra, ezért valahol lejjebb kompenzál: a vállban, a csípőben stb., vagyis egy hosszú ideig alig észrevehető folyamat során fenntartunk egy ”kifacsart” testtartást.
Vagyis a rendszeres szájlégzés atipikus nyeléshez, szabálytalan rágáshoz és hangképzési problémákhoz is vezethet. Úgy, hogy ezen folyamatok egyikét sem tudatosan végezzük, de ha már rálátunk a problémára, képesek vagyunk változtatni.
Ha ezeket a fentebb felsorolt funkciókat valami, akárcsak ideiglenesen is megzavarja, a többi vegetatív funkcióban is zavar keletkezik. Számtalan kutató a világ minden tájáról foglalkozik ennek a témának a vizsgálatával.
A teljesség igénye nélkül párat felsorok itt:
- Ferrario és mtsai (2002) – az okklúzió (harapás) változtatása mérhetően módosította a szívfrekvencia-variabilitást (HRV), ami a vegetatív egyensúly közvetlen mutatója.
- Matsuo & Palmer (2009) – részletesen leírták a nyelés–légzés koordinációs zavarainak hatását a vegetatív funkciókra.
- Guilleminault és mtsai (2013) – szájlégző gyerekeknél magasabb volt a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és alvásfragmentáció.
De amit mindezek mellett még kiemelnék az elmúlt öt év kutatásai közül, hogy számtalan vizsgálat zajlik, ami az ADHD tünetei, a tanulási nehézségek, a munkamemória, a hiperaktivitás és az auditoros figyelem és a szájlégzés kapcsolódását vizsgálja.
Mivel a számos spektrumzavar, különösképp az ADHD vizsgálata az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott, nagyon örvendetes, hogy a korábbi főleg fizikai, szervi, idegrendszeri és táplálkozásbeli különbségek megfigyelése és kezelése mellett megjelentek újabb szempontok is, melyek elősegíthetik a javulást, gyógyulást. Ezek között egyre gyakoribb, amelyik vizsgálja a légzés szerepét és jelentőségét ezeknek a folyamatoknak a létrejöttében.