A testünkben van egy olyan kommunikációs csatorna, egy un. „vándorló ideg” , ami összeköti az agyunkat szinte valamennyi szervünkkel.
Olyan mint egy ki -be kapcsoló gomb a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerünk között. Hisz e két állapot egyszerre nem működhet, vagy az egyik vagy a másik aktív éppen.
Az un. autonóm idegrendszerünk, amely minden olyan önkéntelen testi funkciót vezérel mint pl. a szívverés, a vérnyomás, az emésztés, a légzés, vagy a testhőmérséklet- ennek a két ritmikusan, egymás váltakozására épülő rendszernek az egyensúlyán alapszik.
Lásd egy korábbi blog bejegyzésben: https://hriczuanita.hu/2025/02/05/a-bolygoideg-vagus-nerve-es-a-legzes-kapcsolata/
Szimpatikus állapotban az „üss vagy fuss” funkcióval minden aktiválódik, ami ahhoz kell, hogy elég energialöket legyen a szervezetben, hogy fel tudjuk venni a harcot a veszéllyel szemben.
Paraszimpatikus állapotban viszont mindent lenyugtat és lelassít a test, hogy a veszély elmúlta után tudjunk pihenni, relaxálni, felépülni. Ebben az állapotban aktiválódik az öngyógyító képességünk és kizárólag ebben az állapotban tudunk gyógyulni is.
Számos klinikai kutatás foglalkozik a bolygóideg (vagus nerve) különböző testi folyamatokat szabályozó funkcióival mint pl. az immunválasz/gyulladás szabályozásában betöltött szerepe.
A csökkent vagális tónus, pl. az alacsony HRV- összefüggésben áll a növekvő mortalitással különböző szív- és érrendszeri kockázatok vagy pszichés betegségek esetén.
Amennyiben a vagus nerve nem látja el megfelelően a szervezet és a központi idegrendszer közti kommunikációt, „sérülések” keletkeznek a rendszerben. Ennek az egyik leggyakoribb oka, a neurotoxinokkal szennyezett bolygóideg. A nehézfémek, vírusok, baktériumok, paraziták illetve a környezeti méreganyagok a nyak két oldalán található nyirokereken szivárognak le az agyból és szisztematikusan tömítik el a nyirokcsatornákat. Emellett a stressz, az érzelmi és a fizikai traumának való kitettség is szinte mindennapi, ezért is nem mindegy, hogy mi módon tudjuk stimulálni a vagus ideget, hogy csökkentsük ezek hatását.
Ennek elsődleges eszköze magának a bolygóidegnek a stimulációja.
Még a 19.sz-ban jöttek rá a neurológusok, hogyha nyomást gyakorolnak a nyaki verőérre, azzal elmulaszthatják az epilepsziás rohamokat. Ezt ma egy bőr alá ültethető, pacemakerhez hasonló, akkumulátorral működő eszköz végzi, melyet az epilepszia mellett a depresszió, a sclerosis-multiplex és az Alzheimer kezelésében is használnak.
2012-ben egy amerikai idegsebész felfedezte, hogy a bolygóideg stimuláció jelentősen csökkenti az ízületi gyulladással járó szisztémás gyulladást és fájdalmat. Ennek nyomán jelenleg több kutatás is zajlik a figyelemzavar (ADD) és a figyelemhiányos-hiperaktivitás (ADHD), az IBS, a fejfájás és még számos gyulladásos állapot kezelésével kapcsolatosan.
Az erős vagus tónus tehát azt jelenti, hogy, hogy a bolygóideg hatékonyabban kommunikál a test szerveivel, a test és az agy is könnyebben pihen és gyorsabban regenerálódik. Emellett jobban ellenállunk a stressznek, jobban tudunk koncentrálni, javul a memóriánk és a hangulatunk. Míg gyenge vagus tónus esetén kevésbé hatékonya a szabályozás, ami erősebb gyulladáshoz és ezáltal betegségekhez vezethet.
A vagus tónusunkat a légzés során bekövetkező pulzusváltozás vizsgálatával tudjuk megmérni, amit az un. szívfrekvencia variabilitás (HRV =Heart Rate Variability) érték mutat. Egészséges állapotban a belégzéskor a tónus enyhén felgyorsul míg kilégzésnél kissé lelassul. Az EKG során ez mérhető, ez adja a HRV értékünket. De nem az számít hányat ver a szív percenként, hanem hogy a szívverések közti „rés” mennyire változatos. Minél nagyobb a be és a kilégzési pulzusunk közti különbség, annál erősebb a vagus tónusa.
Természetesen ennek erősítésére klinikai és orvosi módszerek is a rendelkezésünkre állnak, különösen, ahol már ez indokolt. Ilyen pl. az elektromos vagus stimuláció, a HRV -biofeedback tréning, az EKG-vezérelt Neurofeedback, de adott tünetek esetén a béta-blokkolók és a ACE-gátlók is segíthetnek.
De a leghatékonyabb eszköz mind közül, amire a terápiák is épülnek, az a légzés.
Minél előbb megtanulsz lassan és hosszan orron át lélegezni, majd fokozatosan tudod növelni a kilégzés hosszát, hogy majd akár szünetet is tudj tartani a kilégzés után, annál erősebb lesz a vagus tónusod és mérhetően nő a HRV-d!
De főleg a saját trendet érdemes figyelemmel követni, nem az abszolút számot. A jó HRV nem egy fix szám és a túl nagy ingadozás is jelenthet stresszt, vagy túlterhelést is.
Gyakorold és mérd meg!
A legbiztosabb az EKG, de számos okos eszköz és a pulzuspánt vagy akár a pulzoximéter is alkalmas lehet az önellenőrzésre.