Számos kutatás témája volt az elmúlt évtizedekben, vannak is magyarázatok és elméletek a jelenség értelmezésére, de engem napi szinten foglalkoztat, mert a légzéstréningek kapcsán sokszor érzem, hogy szélmalom harcot vívok.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami több erőfeszítést igényel, az értékesebb, vagy hogy az egyszerű megoldás kevésbé hatékony, még akkor is, ha működik.
A problémamegoldást gyakran társítjuk a komplexitással és erőfeszítéssel és folyamatosan azt sugallják nekünk, hogy a külső sikerek, a verseny és az abból fakadó eredményeket
emelnek majd bennünket piedesztálra.
Ezzel szemben az olyan alapértékek, mint együttérzés vagy a jelenlét nem mérhetőek könnyen, nem versenyezhetnek statisztikai mutatókkal, nem tudnak „viralizálódni” úgy, mint egy külső teljesítmény.
Az agyunk dopaminrendszere az azonnali jutalmat preferálja, nem egy beláthatatlan időben bekövetkező hosszú távú, finom átalakulást.
Még november elején mutatták be nálunk is a mozik a 14. Dalai Láma 2024-es filmjét, a Boldogság tanítását.
Ekkoriban sokan érveltek amellett, hogy miért lenne fontos, ha minél többen megnéznék. A karácsony közeledte is emelte a téma aktualitását.
Sőt a film executive produere Richard Gere filmszínész külön videóüzenetet küldött a magyaroknak.
Őszentsége üzenete ugyanakkor vélhetően csak egy szűk réteget érdekelhetett, hisz a film nagyon korán kikerült még az art mozihálózat kínálatából is, ha ma valaki mégis megnézné az RTLplusz csatornáján egyelőre elérhető.
A Dalai Láma, aki 57 éve él a hazájától távol száműzetésben, az együttérzésről, a békéről és a szeretetről beszél egy kamerán keresztül közvetlenül hozzánk. Azt mondja, hogy ugyan a jövőre nincs biztosíték, de ha mi reménnyel élünk, mindannyian hozzá tudunk járulni ehhez, ha az éleseszűségünket melegszívűséggel kombináljuk.
Mély gondolatok, melyek sokaknak nagy szavak, de nem jelentenek semmi kézzel foghatót. Nincs bennünk konkrét lépéslista, mit csináljunk, mikor és hogyan?
Nem garantált a holnapi béke, ha ma együttérzéssel fordulok a másik ember felé.
A szeretet határtalanságáról bár biztosan mindannyian szereztünk személyes tapasztalatot, mégsem bízunk a világot behálózó erejében.
Tényleg nem instant megoldás és időbe telik. Egy hétbe, egy hónapba, évekbe vagy akár évtizedekbe.
De megtesszük-e az első lépést ezen az idővonalon, hozzájárulunk-e mi magunk is a változáshoz, vagy továbbra is azzal hitegetjük magunkat, hogy kivárhatjuk, hogy ennél jobb és gyorsabb megoldás szülessen?