Szerző: Hriczu Anita | okt 1, 2025 | Blog
Ha szeretnéd a tüdőkapacitásod és a teljesítményed növelni, vagy épp a stresszt kiegyensúlyozottabban kezelni az életedben, próbáld ki milyen ha
felhagysz a szájlégzéssel és megtanulsz terhelés alatt is az orrodon át lélegezni!
A légzésed mindig mindehol veled van és a rendszeres gyakorlással számos változást fogsz megtapasztalni az életedben.
Az életünk során a legnagyobb energiát a légzés révén kapjuk.Ezért is érdemes tudnod, hogy ahhoz
hogy minden sejtedhez eljusson a légzés által felvett és a vér által szállított oxigén kb.háromszor akkora mennyiségű szén-dioxidra is szükség van.
Ehhez pedig meg kell tanulnod, lassan, hosszan lélegezned, lehetőleg növelve a kilégzés idejét vagy annyira lassítani a légzést, hogy automatikusak legyenek a két légzés közt bekövetkező szünetek.
Teljes mértékig tanulható, de kétségtelenül gyakorlást igényel, hogy aztán rutinná váljon.
Ezt tudod októbertől gyakorolni akár kiscsoportos, akár egyéni-vagy páros alkalmak során.
A részeteket megtalálod a szórólapon, minden egyéb kérdések esetén írj nekem az anita@anipet.hu email címre.
Szerző: Hriczu Anita | szept 23, 2025 | Blog
A testünkben van egy olyan kommunikációs csatorna, egy un. „vándorló ideg” , ami összeköti az agyunkat szinte valamennyi szervünkkel.
Olyan mint egy ki -be kapcsoló gomb a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerünk között. Hisz e két állapot egyszerre nem működhet, vagy az egyik vagy a másik aktív éppen.
Az un. autonóm idegrendszerünk, amely minden olyan önkéntelen testi funkciót vezérel mint pl. a szívverés, a vérnyomás, az emésztés, a légzés, vagy a testhőmérséklet- ennek a két ritmikusan, egymás váltakozására épülő rendszernek az egyensúlyán alapszik.
Lásd egy korábbi blog bejegyzésben: https://hriczuanita.hu/2025/02/05/a-bolygoideg-vagus-nerve-es-a-legzes-kapcsolata/
Szimpatikus állapotban az „üss vagy fuss” funkcióval minden aktiválódik, ami ahhoz kell, hogy elég energialöket legyen a szervezetben, hogy fel tudjuk venni a harcot a veszéllyel szemben.
Paraszimpatikus állapotban viszont mindent lenyugtat és lelassít a test, hogy a veszély elmúlta után tudjunk pihenni, relaxálni, felépülni. Ebben az állapotban aktiválódik az öngyógyító képességünk és kizárólag ebben az állapotban tudunk gyógyulni is.
Számos klinikai kutatás foglalkozik a bolygóideg (vagus nerve) különböző testi folyamatokat szabályozó funkcióival mint pl. az immunválasz/gyulladás szabályozásában betöltött szerepe.
A csökkent vagális tónus, pl. az alacsony HRV- összefüggésben áll a növekvő mortalitással különböző szív- és érrendszeri kockázatok vagy pszichés betegségek esetén.
Amennyiben a vagus nerve nem látja el megfelelően a szervezet és a központi idegrendszer közti kommunikációt, „sérülések” keletkeznek a rendszerben. Ennek az egyik leggyakoribb oka, a neurotoxinokkal szennyezett bolygóideg. A nehézfémek, vírusok, baktériumok, paraziták illetve a környezeti méreganyagok a nyak két oldalán található nyirokereken szivárognak le az agyból és szisztematikusan tömítik el a nyirokcsatornákat. Emellett a stressz, az érzelmi és a fizikai traumának való kitettség is szinte mindennapi, ezért is nem mindegy, hogy mi módon tudjuk stimulálni a vagus ideget, hogy csökkentsük ezek hatását.
Ennek elsődleges eszköze magának a bolygóidegnek a stimulációja.
Még a 19.sz-ban jöttek rá a neurológusok, hogyha nyomást gyakorolnak a nyaki verőérre, azzal elmulaszthatják az epilepsziás rohamokat. Ezt ma egy bőr alá ültethető, pacemakerhez hasonló, akkumulátorral működő eszköz végzi, melyet az epilepszia mellett a depresszió, a sclerosis-multiplex és az Alzheimer kezelésében is használnak.
2012-ben egy amerikai idegsebész felfedezte, hogy a bolygóideg stimuláció jelentősen csökkenti az ízületi gyulladással járó szisztémás gyulladást és fájdalmat. Ennek nyomán jelenleg több kutatás is zajlik a figyelemzavar (ADD) és a figyelemhiányos-hiperaktivitás (ADHD), az IBS, a fejfájás és még számos gyulladásos állapot kezelésével kapcsolatosan.
Az erős vagus tónus tehát azt jelenti, hogy, hogy a bolygóideg hatékonyabban kommunikál a test szerveivel, a test és az agy is könnyebben pihen és gyorsabban regenerálódik. Emellett jobban ellenállunk a stressznek, jobban tudunk koncentrálni, javul a memóriánk és a hangulatunk. Míg gyenge vagus tónus esetén kevésbé hatékonya a szabályozás, ami erősebb gyulladáshoz és ezáltal betegségekhez vezethet.
A vagus tónusunkat a légzés során bekövetkező pulzusváltozás vizsgálatával tudjuk megmérni, amit az un. szívfrekvencia variabilitás (HRV =Heart Rate Variability) érték mutat. Egészséges állapotban a belégzéskor a tónus enyhén felgyorsul míg kilégzésnél kissé lelassul. Az EKG során ez mérhető, ez adja a HRV értékünket. De nem az számít hányat ver a szív percenként, hanem hogy a szívverések közti „rés” mennyire változatos. Minél nagyobb a be és a kilégzési pulzusunk közti különbség, annál erősebb a vagus tónusa.
Természetesen ennek erősítésére klinikai és orvosi módszerek is a rendelkezésünkre állnak, különösen, ahol már ez indokolt. Ilyen pl. az elektromos vagus stimuláció, a HRV -biofeedback tréning, az EKG-vezérelt Neurofeedback, de adott tünetek esetén a béta-blokkolók és a ACE-gátlók is segíthetnek.
De a leghatékonyabb eszköz mind közül, amire a terápiák is épülnek, az a légzés.
Minél előbb megtanulsz lassan és hosszan orron át lélegezni, majd fokozatosan tudod növelni a kilégzés hosszát, hogy majd akár szünetet is tudj tartani a kilégzés után, annál erősebb lesz a vagus tónusod és mérhetően nő a HRV-d!
De főleg a saját trendet érdemes figyelemmel követni, nem az abszolút számot. A jó HRV nem egy fix szám és a túl nagy ingadozás is jelenthet stresszt, vagy túlterhelést is.
Gyakorold és mérd meg!
A legbiztosabb az EKG, de számos okos eszköz és a pulzuspánt vagy akár a pulzoximéter is alkalmas lehet az önellenőrzésre.
Szerző: Hriczu Anita | szept 18, 2025 | Blog
Az emberi szervezetben minden mindennel összefügg és az egyik változás indítja a másikat. Szabadon dönthetünk az étrendünk, a légzésünk, a testtartásunk mikéntjéről, éppen ezért bármikor tudunk változtatni is rajta. Talán ha értjük, mi és miért történik a testünkben, hogy mi indít el csak később jelentkező tüneteket, segíthet abban, hogy a változás mellett döntsünk. Rendszeres, napi szintű befektetést igényel, hogy a rég rögzült rutinokat felszámoljuk, de hosszú távú eredményt ígér.
A jó hír, hogy csak rajtunk múlik!
Az emberi faj ősei – akárcsak a legtöbb emlős – elsősorban orron keresztül lélegeztek.
Az orr nagyobb és fejlettebb volt, mivel létfontosságú funkciókat látott el.
A formája a pedig alkalmazkodott a környezethez : a hideg, száraz klímában hosszabb és keskenyebb volt, míg a meleg–párás környezetben szélesebb és laposabb. De a koponya forma is hosszabb, megnyúltabb volt, vastagabb csontok, laposabb homlok jellemezte és a fogak jól elfértek a széles üregben.
A mezőgazdaság és a főzés elterjedésével az ember étrendje puhábbá vált, jobbára eltűntek a nyers és rostdús ételek. Kevesebb rágásra volt szükség, ami hosszú távon elindította az állkapocs méretének csökkenését, a kisebb állcsontban pedig kevesebb hely jutott a fogaknak és a szűkebb lett a szájüreg is. Ez hosszú távon a koponyaformát is legömbölyítette, vékonyabbak lettek a csontok, magasabb és meredekebb a homlok.
A szűkebb szájüreg és állkapocs légúti szűkülethez vezetett és egyre gyakrabban „rákényszerült” az ember a szájlégzésre.
Az iparosodás és azzal párhuzamosan a feldolgozott ételek tovább erősítették a problémát: a gyermekeknek egyre kevesebbet kellett rágniuk, ezért az állcsont nem fejlődött megfelelően, gyakori lett a fogtorlódás.
A szűkebb arc és állcsont miatt az orrjáratok is szűkültek, így az orrlégzés egyre nehezebbé vált, aminek az egyik leggyakoribb következmény a szájlégzés, az éjszakai horkolás és az alvási apnoe.
Ez a változás az ember esetében rendkívül gyorsan, néhány ezer év alatt lezajlott.
A legtöbb faj viszont nem élt meg ilyen étrendi „áttörést” , a ragadozók, kérődzők, rágcsálók és főemlősök esetében is megmaradt az eredeti funkcionális egyensúly a rágás, nyelés és légzés tekintetében. Egyedül az ember által háziasított fajoknál fordulhat elő kisebb változás, ami viszont nem természetes evolúciós folyamat.
A nappal nyitott száj és ezáltal kissé előretolt fej a test kompenzációs törekvése miatt egyre több gerincproblémát okoz.
Hisz optimális nyugalmi helyzetben a nyelv hegye a rágófogak mögött, a kemény szájpadhoz simulva pihen.
Ha a nyelv lent marad az alsó fogsor mögött vagy a szájfenéken, akkor az izomegyensúly felborul, mert a nyelv nem támasztja a felső állcsontot , ami miatt az arc és az állcsont fejlődése eltérhet. Ennek következménye lehet a nyitott harapás, keresztharapás, vagy akár a légút szűkülése is.
A nyelv elhelyezkedése a nyelvcsonton keresztül kihat a nyakizmokra, vagyis hosszú távon hozzájárulhat a tartáshibákhoz, akár a meglévő gerincferdülés romlásához is. Természetesen ez nem kizárólagos ok, hanem csak az egyik tényező az izomegyensúly felborulásában.
De ha már tudsz róla, meg is előzheted!
Szerző: Hriczu Anita | szept 3, 2025 | Blog
A helyes légzés elsajátítása és mindennapi használta egyáltalán nem egyszerű és gyors folyamat. Annak ellenére, hogy most is lélegzel, nem biztos, hogy az a hosszú távú egészségedet szolgálja.
A gyerekek esetében, amikor még nem alakult ki több évtizednyi rossz szokás és rutin könnyebben és gyorsabban lehet változtatni. Ráadásul számos feltűnő jele van annak, hogy gond van a légzéssel. Az egyik ilyen lehet a szájüregben megjelenő elváltozás, ami már korán fogászati beavatkozást és fogszabályozást, akár az egészséges fogak eltávolítását is követelheti.
Tekintsünk végig azokon a mindennapi és nagyon gyakori élettani funkciókon, amit mindenki , mindennap végez az élete során, hogy rálátásunk legyen arra, mi minden befolyásolja az egészségünket, anélkül, hogy ennek a folyamatnak tudatában lennénk.
A légzés, a nyelés és hangképzés valamint a rágás együttesen alakítja ki a szájüreg működését és befolyásolja az állkapcsok fejlődését, teszi lehetővé, hogy a fogak megfelelő pozícióba kerüljenek.
Az orrüregi légzésnek ugyanis nagyon fontos szerepe van abban, hogy az állkapocscsont megfelelően növekedjen. Minden orron át vet levegővétel apránként növeli az arcüreg méretét, így ha azt folyamatosan stimuláljuk tágul, növekszik és a fogak könnyedén el tudnak helyezkedni, nem alakul ki a nagyon gyakori torlódás.
Egy csecsemő nyelés közben a száját reflexszerűen összehúzza és a nyelvét a szájpadlásra fekteti. Az évek múltával kialakuló helyes nyelési technika során a nyelvünk hegyével folyamatosan stimuláljuk a felső metszőfogak mögötti zónát. Most gondoljunk bele, ha egy ember 1500-2000 alkalommal nyel egyetlen nap során, hány csont stimuláció marad el, ha a folyamat közben a nyelv nem támaszkodik a felső állkapocsra? Márpedig a szájlégzés során erre semmi esélyünk nincs. Ráadásul a nyelv pozíciójának nemcsak a nyelés, hanem a hangképzésben is óriási szerepe van.
Ha tovább megyünk a rágás folyamatára azt tapasztaljuk, hogy többnyire egy oldalon rágunk, vagy az egyiken mindenképp jóval gyakrabban. Nem nehéz belátni, hogy a gyakrabban használt oldalon az izmok megerősödnek, ami a későbbiek során a fej megdőlését eredményezi. A testünk törekszik az egyensúlyra, ezért valahol lejjebb kompenzál: a vállban, a csípőben stb., vagyis egy hosszú ideig alig észrevehető folyamat során fenntartunk egy ”kifacsart” testtartást.
Vagyis a rendszeres szájlégzés atipikus nyeléshez, szabálytalan rágáshoz és hangképzési problémákhoz is vezethet. Úgy, hogy ezen folyamatok egyikét sem tudatosan végezzük, de ha már rálátunk a problémára, képesek vagyunk változtatni.
Ha ezeket a fentebb felsorolt funkciókat valami, akárcsak ideiglenesen is megzavarja, a többi vegetatív funkcióban is zavar keletkezik. Számtalan kutató a világ minden tájáról foglalkozik ennek a témának a vizsgálatával.
A teljesség igénye nélkül párat felsorok itt:
- Ferrario és mtsai (2002) – az okklúzió (harapás) változtatása mérhetően módosította a szívfrekvencia-variabilitást (HRV), ami a vegetatív egyensúly közvetlen mutatója.
- Matsuo & Palmer (2009) – részletesen leírták a nyelés–légzés koordinációs zavarainak hatását a vegetatív funkciókra.
- Guilleminault és mtsai (2013) – szájlégző gyerekeknél magasabb volt a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és alvásfragmentáció.
De amit mindezek mellett még kiemelnék az elmúlt öt év kutatásai közül, hogy számtalan vizsgálat zajlik, ami az ADHD tünetei, a tanulási nehézségek, a munkamemória, a hiperaktivitás és az auditoros figyelem és a szájlégzés kapcsolódását vizsgálja.
Mivel a számos spektrumzavar, különösképp az ADHD vizsgálata az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott, nagyon örvendetes, hogy a korábbi főleg fizikai, szervi, idegrendszeri és táplálkozásbeli különbségek megfigyelése és kezelése mellett megjelentek újabb szempontok is, melyek elősegíthetik a javulást, gyógyulást. Ezek között egyre gyakoribb, amelyik vizsgálja a légzés szerepét és jelentőségét ezeknek a folyamatoknak a létrejöttében.
Szerző: Hriczu Anita | máj 27, 2025 | Blog
Valamikor a prekarbiumi ősidőkben egy moszatszerű sejt bekebelezett egy cianobaktériumot* és az őstengerek zavaros vizének felszínén elkezdett fotoszintetizálni.
Magába szívta a napfényt és a vízből és a szén-dioxidból cukrot állított elő.
Erre a bravúrra azóta is csak a növények képesek természetes úton. Ahogy a légkör közel 80 %-át kitevő nitrogént is kizárólag a növények segítségével tudjuk hasznosítani, abból nukleinsavat előállítani (RNS, DNS).
Eddig kb. 400 ezer növényfajt azonosítottak a földön és tudnunk kell, hogy egyetlen kifejlett fa évente kb annyi oxigént bocsát ki, ami 10 ember belégzéséhez szükséges.
Mivel a természetben minden élőlény függ a többitől a szárazföldi ököszisztémában a növények a legfontosabbak.
Ők amellett, hogy képesek a cukor előállításával táplálékot előállítani élőhelyet is biztosítanak az állatoknak és az embernek is. Ezenkívül élőlényként is elsöprő a tömegük, hisz ha lemérnénk a Föld biomassza tömegének kb. 80%-át növények teszik ki.
Az emberi szervezet minden egyes sejtjének szüksége van tiszta oxigénre. A vérben ezt a hemoglobin (Hgb) szállítja, azonban ha a szervezetünk O2- CO2 egyensúlya felborul a Hgb makacsul ragaszkodik hozzá és nem adja le a sejteknek. Ha a sejtek hosszabb időn keresztül nem jutnak tiszta oxigénhez elindul egy oxidációs folyamat, ami un. gyulladásos folyamatokon keresztül a legkülönbözőbb betegségek kialakulását indíthatja el.
Ezért sem mindegy, hogy hogyan lélegzünk!
Azonban bármely légzés alapja a légkörben jelenlévő oxigén! Ehhez pedig kizárólag a növények segítségével tudunk hozzájutni!
Szerző: Hriczu Anita | máj 27, 2025 | Blog
Biztosan volt már veled is, hogy idegességedben vagy a fizikai terhelés súlya alatt kapkodtad a levegőt! Vagy láttál már kisgyereket toporzékolva hisztizni, miközben annyira hüppögött, hogy azt hitted megfullad.
Ahogy emlékezhetsz arra is , hogy mikor kimész egy erdőbe, hirtelen nemcsak a mozgásod, de a légzésed is lassabbra vált.
Ahogy a morajló tenger hullámzásának figyelése is hatalmas erővel csillapítja a lelki viharokat.
A légzés az egyetlen olyan élettani működésünk, amelyet egyszerre szabályoz az autonóm idegrendszer és a tudatos akaratunk is.
Vagyis amíg élünk lélegzünk, akkor is amikor nem figyelünk rá, például alvás közben.
Ez azért különleges, mert a legtöbb automatikus életfunkciónkra nem tudunk hatást gyakorolni. Nem tudjuk „akarattal” lelassítani a szívverésünket vagy csökkenteni a vérnyomásunkat.
De ha tudatosan megváltoztatjuk a légzésünket, ezekre mégis hatással lehetünk.
Amikor lassan, mélyen, tudatosan lélegzünk, az idegrendszerünk egyensúlya is változik. A testünk megérti, hogy biztonságban vagyunk, és aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert – ez a „pihenj és eméssz” üzemmód. Ilyenkor lelassul a szívverés, csökken a vérnyomás, enyhül a stressz és a szorongás, javul az emésztés és fokozódik az immunrendszer működése.
Ezzel szemben, ha felszínesen, kapkodva lélegzünk stressz vagy félelem hatására, az szimpatikus idegrendszeri választ vált ki, ami a „üss vagy fuss” állapot. Ez megemeli a vérnyomást, gyorsítja a szívverést és fenntartja a stresszt.
Mert a légzés a kapu a test és az elme között.
Tudatos irányításával olyan automatikus működéseinkre is hatni tudunk, amelyeket különben nem tudnánk közvetlenül befolyásolni.
